Szerző: borzash

Van egy komám, aki kitelepült az agglomerációba, egy völgybe, ahol egyébként a Dunakanyar összes párája képes összpontosulni. Időnként más barátokkal együtt csapatosan megszálljuk a kertjüket, összeugráltatjuk magunkat a kutyával, valami nagy-nagy tüzet rakunk, az obligát másnapokon pedig soha meg nem valósuló sétákat tervezünk, söröket pattintgatva a következő vacsora műveleteinek megkezdéséig. Közben versenyt irigykedünk egymással, mert szép ott.

Az utóbbi néhány évben ilyen és ehhez hasonló alkalmakkor én szoktam lenni a kijelölt szakács, ami egyrészt azért jó, mert valamiért szeretek sörrel a kezemben főzni, másrészt páran mindig felajánlják a segítségüket, és jó nézni, ahogy más krumplit hámoz. Továbbá mosogatnom sem kell. Tud azért fárasztó lenni az ügy, most hétvégén ráadásul szintet léptem, és egyszerre főztem kinn, szabad tűzön, meg uszkve 25 méterre oda, a házban, vagyis futkostam le-fel, mint a hülyegyerek, miáltal lemaradtam egy csomó jó pletykáról. A propos, vicces jószág az indukciós tűzhely.

Az egyik helyszín

Van a bátyám, aki nagy és szakállas és hínárhajú, kb. Piedone stoner-doom-sludge rocker kiadásban, egy igazi hegyomlás, és az címben említett úr az egyik példaképe Jeff Lebowski mellett, ezért aztán kilószám tolja a hagymás babot. Bár ehhez a poszthoz a bátyámnak nagyjából ennyi köze van, de azért megemlítettem, remélem örül.

Úgy volt, hogy Józsi, aki az említett völgy feletti hegyháton tartja saját és mások lovait (egyébként kiválóan lovagol fél kézzel, másik kezében boroskólával), ellát bennünket öt kiló szarvashússal, így erre készültem a házigazda ilyen irányú tájékoztatása nyomán, vettem borókabogyót, lestyánt, gombát, kérdezgettem embereket a szarvaspörkölt mibenlétéről. Az a hús sajnos korábban beledarálódott valami kolbászba, aminek bizonyára használt, mi viszont vad - és ezáltal perspektíva - nélkül maradtunk. Gondoltam - anyám egy igen kedves, és annál is érthetetlenebb szófordulatával élve - kibaszok a fronttal, és Buster Keaton bádogarcával a fejemen úgy teszek, mintha mi sem történt volna, és a helyi hentestől hirtelen beszerzett három kiló marha pörkölthússal mindent elkövetek, amit a szarvassal terveztem.

Meg legyen még hagymás bab, mert egy hasonló hétvégézés alkalmával egyszer már zajos sikert aratott. Meg legyen medvehagyma valahol a rendszerben, mert még éppen van, majd sokáig megint nem lesz. Szóval.

Marharagu erdei gombával, tortillával és hagymás babbal.

Hozzávalók a raguhoz, ezúttal kb. 10 személyre:

- 3 kg. marhahús, mondjuk lábszár, mert az jó ilyesmire, egyébként bármi, amit nem kár párolni (vagyis hátszín, bélszín, jobbfajta rostélyos kilőve)

- két kanál disznózsír, vagy ennek megfelelő mennyiségű füstölt szalonna

- egy közepes fej zeller

- két szép szál répa

- 3 nagy fej hagyma

- 4 gerezd fokhagyma

- egy csokor (15-20 levél) medvehagyma

- szárított gomba, vagy ha olyan jó dolgunk van, hogy van friss, akkor olyan; lényeg, hogy rendes, ütős erdei gomba legyen, lehetőség szerint vargánya, vagy vegyes erdei, esetleg róka; frissből 30-40 deka, szárítottból két csomag, fűszernek kell, nem harapni akarjuk

- egy jó marék szárított paradicsom

- só, frissen őrölt bors, 10-15 szem borókabogyó (sosem használtam még, rendesen ginszaga van, megrohantak a kamaszkori emlékek, komolyan), lestyán, borsikafű, kakukkfű, kevés fűszerpaprika.

Meg kell az is, hogy legyen a szakácsnál sör, hogy ne vízzel kelljen felönteni, ha szaftot kíván. Lehetett volna éppen borral is, de az este sörös volt, így az étel sem lehetett más.

A húst felvágjuk pörköltnek, vagy tokánynak, nagyjából mindegy. Fogjuk az egy éve nem használt bográcsot, és egy marokra fogott sündisznóval megtisztogatjuk. Tüzet rakunk, aztán kijelölünk valakit, ec-pec, vagy önkéntességi alapon, hogy ügyeljen rá (köszi, Orsi). A hússal nyitunk, nem a hagymával, körbepirítjuk a zsíron, a tűzmester ekkor szorgalmasan pakoljon, később kisebbre lehet venni a lángot, de egyelőre hadd szóljon. A hagymát felkockázzuk (praktikusan mindegy, mekkorára, mert lesz ideje teljesen szétesni) és a húshoz keverjük, a fokhagymát (apróra vágva) szintén. Ezt követően leginkább várni kell, és vigyázni, hogy ne égjen le, ha muszáj, sörrel (sima világos, a barnát túlzásnak érezném) pótoljuk a nedvességet, néha kíméletesen megkeverjük, és/vagy a bográcsot forgatgatjuk. Kb. egy-másfél óra múlva fűszerezzük, borssal, szétnyomkodott borókabogyóval, lestyánnal, borsikafűvel, kakukkfűvel, beledobjuk a kockára, illetve karikára vágott zellert és répát, a csíkokra vágott szárított paradicsomot (ez nekem nem jutott volna eszembe, de a háziaknak volt otthon egy csomó, és gondoltam jót fog tenni egy kis koncentrált paradicsomíz a ragunak – így is lett). Kb. két óra magasságában hozzáadjuk a két órával korábban beáztatott gombát levestül, még bőven lesz ideje szétfőni, de az íze elég most nekünk (ha van közte trombitagomba, az egyben marad, ami nem is baj, mert viccesen fest), illetve a felaprított medvehagymát – ami egy csudajó növényfaj – is adjuk hozzá. Három óra alatt a hús megpuhul, a vége előtt adunk hozzá egy kis fűszerpaprikát (hogy ne legyen ideje a bogrács falán megégni), de ez el is hagyható. Csípőst tegyen hozzá maga, aki szereti.

Párhuzamosan készül a hagymásbab. Sok emberre egy kiló szárazbabból, pillanatnyi hangulattól függ, hogy milyenből, vörösbabból, nagy fehérből és pici fehérből is isteni, tarkából még nem próbáltam, de nyilván abból is jó. A babot (amit előtte egy éjszakán át áztattunk) egy nagy lábasban sós vízben puhára főzzük. Az egy kiló babhoz veszünk vagy fél kiló hagymát, apróra vágva megfonnyasztjuk, 4 gerezd aprított fokhagymát (ez most nem volt benne, mert a vega szekció egy része, akik miatt a bab egyáltalán készült, nem szenvedheti) hozzáadunk, majd jön 4-5 paradicsom kis kockákra vágva (hámozgassa, aki ráér), egy marék szárított paradicsom szintén felaprítva, főzzük, amíg szétesik, római köménnyel és frissen őrölt borssal ízesítjük, hozzákeverjük a babot, és lassú tűzön addig főzzük, míg átveszi a hagymás alap ízét a bab, ilyen nagy adagnál ez lehet olyan negyven perc, uszkve. Ha kell, sózzuk, és ne keverjük őrülten, ne essen szét. Akár a sütőbe is tehetjük, mint a gigantest (hiszen – végülis – az).

Ha készen van, kiveszünk belőle valamennyit, hagyjuk egy kicsit hűlni, majd ízlés szerint egy kis chillivel (jelen esetben konzervchipotle volt az) meg oregánóval felütve botmixerrel pépesítjük. Láss csodát, rögtön kétféle babunk van, legalábbis állagra és szemre. A pépes verzió ha nem is alázta meg a darabost, azért a leckét feladta neki.

A marharagu eléggé erőteljes vadas ízt nyer a sok gomba meg mindenféle jóvoltából, meg is kaptam Szabolcstól, hogy földíze van, ami végülis nem csoda, mivel szórtam bele azt is, ha van, ám legyen. Én nagyon elégedett voltam vele, pont olyan lett, amilyennek szántam.

Tálalunk. Fogunk egy serpenyőben átmelegített tortillát, és végigrakjuk mindennel, amink van, egy jó kanál marharagu, aztán bab, esetleg mindkét féléből, egymás mellé, sorban. Mehet rá akár reszelt sajt is, aztán feltekerjük, és hegyibe, az irgalmát. Ha vannak mindenféle szószok kéznél, módjával azokkal is élhetünk (ha a házigazda Mexikóban volt diákkorában, biztosan lesz ez-az itt-ott). Mivel elég fajsúlyosak ezek mind íz, mind beltartalom alapján, egy kis zöldsaláta hasznos lehet (Erzsó keze munkája). Meg utána egy kis fagyi, az segíti az emésztést. Esetleg jó előre melegíthetünk egy kis sör-virsli versennyel.

Azért egy kis tepsis krumpli is bemászott mellé, a gyanús takony a bal felsőben mehikói salsa verde, alul a hús, felül a bab kandikál ki

 Kétségbeesésig zabáltuk magunkat, én legalábbis biztosan. A főzős este egy kis fakanáldeficittel zárult, mert Gyömbér kutya egyet összenyálazott, a másodikat meg meg is rágta. Mindegy, új konyhájuk van úgyis, majd legközelebb viszünk hozzá egy köteg fakanalat a háziasszonynak.

Ja, a szárított gombát áztatás előtt nagyon-nagyon meg kell mosni, mert különben tényleg földízű lesz a cucc.

Tomi felhívta a figyelmemet, hogy van facebookos megosztós gomb a posztok alatt. Nyomjátok meg!

A bejegyzés trackback címe:

https://garum.blog.hu/api/trackback/id/tr122887821

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Otm Shank 2011.05.10. 22:01:11

Jó lett a poszt, komám! A pöri nem annyira, mert tényleg földízű volt. :-) És külön köszönet a linkért, érnek már az új posztok, az egyikben benne is vagy, majd visszalinkellek, jóvan?
"Én ebben a kérdésben nem vagyok konzekvens. Koncentráljunk az utazásra."

borzash · http://frozensteak.bandcamp.com 2011.05.10. 22:02:41

Lófarát. Egyébként a Kalapácsról szóló poszt 2010-es dátummal fut, azt átírnám a helyedben.

Jacques de Molay 2011.05.11. 08:33:12

Jaja, kéne alá lájk gomb is, te viszont elfelejtetted a hajtást beletenni (tovább...)

lorien · http://lorien.blog.hu 2011.05.12. 11:10:44

Nagyon jó írás (ismét)! Ti aztán tudtok élni :)
Ez a tortillás csavar nagyon ott van!

borzash · http://frozensteak.bandcamp.com 2011.05.12. 11:12:11

@lorien: a tortillás csavar nem teljesen tudatos volt, mintsem inkább adta magát a bab miatt. de nem bántuk meg, egész tetszetős fogás lett a végeredmény :)

lorien · http://lorien.blog.hu 2011.05.12. 11:13:36

@borzash:
Ez egyáltalán nem probléma, a rögtönzések sokszor nagyon jót hoznak, mint most is :)

hkristof · http://foka.blog.hu 2011.05.12. 21:35:39

@lorien: nem olyan nagy szám, élni mindenki tud!

hkristof · http://foka.blog.hu 2011.05.12. 21:37:09

a bab maradéka a fenti receptnek megfelelő hagymás babbá alakult. Fokhagymával jobb mint nélküle, ezt leszögezhetem.

Iustizmord 2011.05.28. 16:27:21

az a baj h idén eddig egy bográcsot és egy rostot mosott el az eső és most sem tudok rostolni...

Iustizmord 2011.05.28. 16:28:51

rostokolok, nem rostolok. egy blues-nóta alapja lehetne mint desznyózsír a perkeltnek

zozocam · http://termeszetfilm.blog.hu/ 2011.08.09. 09:43:45

Nekem meghatározó élményem bográcsos főzésnél a szakértő faktor, amikor is megkérdezik "nem lesz túl sok izé benne" vagy "én úgy szoktam, hogy", na ekkor száll el az agyam, hogy akkor tessék lehet átvenni, ez nem demokrácia.
Persze aztán a végén mindig mindet megeszik... úgy ahogy én szoktam, sok izével benne. :)
Neked megvan a jelenség vagy tisztelettudóbb a banda? Persze boroskólával lovaglókról akármit el tudok képzelni... :)

borzash · http://frozensteak.bandcamp.com 2011.08.09. 10:09:45

@zozocam: nem nagyon mernek belepofázni :)

csak az a baj, ha véletlen nem én főzök ilyen alkalmakkor, akkor nekem is kuss van.

borzash · http://frozensteak.bandcamp.com 2011.08.09. 10:15:27

bocs, Zozó, véletlenül kimoderáltalak...
süti beállítások módosítása