Töltés

2009.07.22. 17:47

Szerző: borzash

Az Iszlám alapesetben egy férfinak négy feleséget engedélyez, ha őket rendjén eltartja, ami nekik jár, megadja. Talán ezért van akkora kultusza a megtöltött dolgoknak a párszáz éves ottomán turné egykori állomásain máig is, példának okáért nálunk. 

A görögöknek hozzánk hasonlóan csak közepes mértékben volt szerencséjük mindenkori megszállóikkal. A törökök sokáig maradtak, viszont jól főztek, csuda dolgokat hoztak Keletről, meg vittek vendégmunkásnak a helyiekből párat. Az olaszokról ugye tudni véljük, hogy eléggé slampos népség, nekik a megszállás nem sikerült olyan jól, annyira, hogy a jó görögök Albániáig mentek utánuk hirtelen felindulásukban; a németek ezután persze rendet tettek, és szerencséjükre a görög partizánok egy idő után sokkal jobban szerették egymást vegzálni a politikai palettán való elhelyezkedés alapján, mint a őket. 

Utóbbiak konyhája nem örvend a legjobb hírnévnek, úgyhogy őket ezúttal hanyagoljuk, ellenben ellentételezésként sört fogyasztunk, hogy a világ rendje meglegyen. Aztán hegyibe, az irgalmát:  

ghemiszta dekonstruktiva, piláf helyett rizottóval,

vagyis a görögök töltött paprikáját próbáljuk meg beojtani némi olaszos felhanggal, képzavarice. Annyiban dekonstruáljuk, hogy nem egyben készül el az egész, hanem szép darabokból állítjuk össze. Mert az most divatos. 

Ehhez szükség van pár szép paprikára (ezúttal kápia, a görögök is töltenek hasonlót, illetve nagytestűt, a „kaliforniai”-ra emlékeztetőt is), rizsre (egy szűk bögrényi), hagymára – maradt salotta a múltkorából, már azt sem tudom, hol lőttem, vagy mihez, menjen bele három fej, mert azok kicsik – fokhagymára (egy gerezd, de nem árt ha van még egy fej, kelleni fog), némi zöldfűszerre (ezúttal visszafogjuk magunkat, és csak oregánót használunk), vajra, extra szűz olívaolajra, parmezánra, és davaj. Meg a vasárnapról maradt, másnaposság ellen készült marhahúslevesből is elhasználunk egy kislábasnyit. 

Először is levágunk egy kalapszerű valamit egy fej fokhagymáról, hogy a gerezdek kilátsszanak, kicsit beecseteljük olívaolajjal, sózzuk, és be a sütőbe egy tepsire. Mellé a paprikák, megmosva. Begyújtjuk a sütőt, közepes lángon puhára és feketére-feketedőre sütjük a paprikákat, majd egy zacskóba tesszük gőzölögni, hogy könnyen leszedhessük a héjukat. A fokhagymát kivesszük (sülés közben kapjon még olívaolaj-ecsetelést, issza jól), félrerakjuk. 

Tölteléknek csinálunk egy rizottót, nagyjából minden nélkül, hagymát apróra vágva fonnyasztunk, egy gerezd fokhagymát szintúgy aprítva belerakunk, majd beletesszük a rizst (Arborio, mert véletlenül van olyanunk otthon), kicsit kavargatjuk, majd nyakon öntjük egy deci borral, és jöhet a rizottó-procedúra, kevergetés, forró levessel merőkanalanként való utánpótlás. Fűszernek borsot, meg oregánót kap. A görög piláf módra csinálná meg a tölteléket, és az is lehet, hogy félig főtten tenné a paprikába, kis vízzel felöntve a tepsit, hogy a sütőben készüljön teljesen el; mi ezúttal nem így járunk el. A két módszer különbségéről  itt olvashatunk: buvosszakacs.blog.hu/2007/07/11/pilaf_modra

A ghemisztába való töltelék egyébként rugalmas intézmény: fenyőmag, menta, kapor, zöldpetrezselyem, paradicsom, minden beleférne, de most megelégszünk a fentiekkel. 

Időközben a paprikák valamelyest kihűltek, meghámoztuk őket, és szétterítettük egy tányéron. Mihelyst a rizottó kész (szaftos, de nem szétfőtt), beledobunk 3-4 deka vajat, beleforgatjuk, a paprikákra halmozzuk, vágunk rá pár parmezánforgácsot, majd pedig ráfordítjuk a paprikát, félig feltekerve azokat. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ezután belecsavarunk némi citromot némi olívaolajba, uszkve 1:2 arányban az olaj javára, jól összekeverjük, ezzel keverékkel bőséggel beecseteljük a paprikák tetejét, kis só, frissen őrölt bors rá, és kész. Ha ügyesek voltunk, a rizottó forró, krémes, tombol benne az umami a levesnek és a parmezánnak köszönhetően, a paprika édes, rajta a citromos olaj savanykás, és az egész együtt csodajó.

Tobzódásunkban kibányászunk mellé a sült fokhagymafejből fejenként néhány vajpuha gerezdet, és aznap este már nem megyünk sehova.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Aztán hogy valójában a törököknek konkrétan mekkora szerepe van a töltögetős divat elterjesztésében, arra nézvést a szerkesztőségbe várjuk a megfejtéseket.

A bejegyzés trackback címe:

https://garum.blog.hu/api/trackback/id/tr351261413

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

LickMyWounds (törölt) 2009.07.22. 22:19:48

Hát kedves Borzas, nemcsak, hogy élvezetesen írsz, szórakoztatóan és könnyedén, meghoztad a kedvem a töltött dolgokhoz, pedig azokkal igen ambivalens viszonyt ápolok. :)
Igenigen guszta ez a kaja!!!

borzash · http://frozensteak.bandcamp.com 2009.07.23. 01:09:26

a töltött dolgok a barátaink. gondolj a káposztára. vagy a galambra :D

Sz. Balázs 2009.07.23. 01:53:53

Az 1:2 az olaj javára, az inkább 2:1 az olaj javára, nem?

borzash · http://frozensteak.bandcamp.com 2009.07.23. 07:38:55

@Sz. Balázs: a mérkőzés a citrom otthonában zajlott, idegenben, tehát 1:2.

megvakarom 2009.07.23. 12:41:20

@Alhazred: szerintem is elférne benne legalább egy debreceni

balra 2009.07.23. 14:38:14

Döglött lóhalat kell beledarálni még.

megvakarom 2009.07.24. 11:22:46

szerintem olvasztott szalonnával meg van kenegetve vastagon, azért csillog. kocsonyába dermesztve kellene szervírozni, pacalágyon

Szőkeherceg-bombanője 2009.09.04. 23:41:05

Ezt az első két mondatot kicsinykét összefüggésileg nem teljesen értem, de amúgy imádom a blogot! :)

Jacques de Molay 2009.09.05. 16:54:26

@Szőkeherceg-bombanője: szerintem szexuális utalásokat találhatsz benne, bár ki vagyok én, hogy értelmezzem, főleg a blogtársam posztját.