Eltevőposzt

2009.11.02. 10:39

Szerző: borzash

 

Lehet, hogy a levegőben lebegő, disznónáthából, globális pénzügyi válságból, meg a danubius/sláger torkára feszülő bökőből álló kombó miatt, vagy más oka is lehet, de rám jött valami befőzhetnék az utóbbi hetekben. Merthogy ki tudja, lesz-e még két hét múlva is nyugati civilizáció, kínai a szomszéd sarkon, aranyos szemüveges lángososlány a fényutcain, levesbe lestyán, letölteni szélessáv, miegyéb.

Persze nem kell arra gondolni, hogy komoly, szárazdunsztos, egész délután paradicsomot passzírozós, paprikát sütögetős, szaliciles egyén volnék, szeretem a dolgok könnyebbik végét megmarkolni. Konkrétan háromféle, többé-kevésbé tartós élelmiszert pakoltam össze mostanság. Időrendben a

 

vödrös csalamádé

 

volt az első, amit.

Unokatestvérem Dabason telepedett le, és gátlástalanul farmerkedik a hátsókertben, tavaly nagyon csúnya, ellenben nagyon ízletes savanyúságot kotyvasztott szíve választottjával egy kisebbfajta műanyaghordóban. Meg két macskájuk is van.

Ez adta az ötletet, ugyanis az ő rettentő furcsa, barnás színűre oxidálódott vegyes savanyúságukból magában súlyos félkilókat bírtam megenni. Ráadásul havonta vásár van náluk, ahol párszor magam is jártam már, rácsodálkozni a malacokra, kutyákra, ill. leginkább a kupecek hangulatos ordítozása, tenyércsapkodása közepette le-fel futtatott lovacskákra. Itt vettem hirtelen felindulásból egy ötliteres, zárható vödröt. Meg lámpát a bringámra.

Bloggazda Tomi szerint ez egy neológ muratura (Tomi Erdélyből betelepült család sarja, árdéj, gogosár, borkány, ami csak kell, ott van a szókincsében), mert nem igazi természetes tejsavas erjedéssel készül. Ellenben úgy, hogy leszeletelünk egy vagon zöldséget, nagyjából bármilyet, ami mindenképp kell bele szerintem, az a zöldparadicsom, a káposzta meg a hagyma. Tettem még belé répát, meg paprikát is, karfiolt is terveztem, de aztán mégsem. Az ötliteres edényhez kell olyan 4 kiló mindenféle, tetszőleges arányban. Ehhez veszünk két deci 10%-os ződüveges ecetet, őbenne feloldunk sót ízlés szerint (lehet utólag korrigálni, legyen mondjuk 12 deka), húsz deka porcukrot (azt kevesebbet kell keverni), egy szűk kávéskanál borként, adunk hozzá tizenennyihány szem egész borsot, egy negyed tasak koriandermagot, ugyanennyi mustármagot (ezeket igazából el lehet hagyni, és akkor nem kell rájuk harapni legalább). Ezt ráöntjük az összekevert vágott zöldségre, három napig forgatgatjuk, és nagyjából kész is van. Levet ereszt hamar, ami ellepi. Antioxidáns gyanánt meglocsoltam citromlével is. Később is lehet pótolni a zöldségmennyiséget, esetleg plusz lével is. És eláll. Én egész télen elleszek ezzel a vödörrel, lévén momentán egyedülálló.

 

Marinált rántott hal

 

Ezt a paprikatévén láttam először az egyik tenyérbemászó mosolyú szakácsuktól, és erőteljesen szentségeltem meg hitetlenkedtem.

Panír, ecetes lében?

Dinnyére sört?

Ámollra dúrtercet?

Aztán egyre több helyről olvastam, hogy ez a cucc de, és igenis ehető, sőt jó. Nagyon jóképű balinokat láttam a piacon nemrég, egy másfél kilós jószágot haza is hoztam magammal. A balin tulajdonképpen egy vérmes természetű, sportos életmódot folytató keszeg, tehát nyilván szálkás. Ez az ecetes marinálás pedig elvileg pont attól jó, hogy a sav ártalmatlanítja a szálkákat, vagyis a fajta elvileg jó kellene legyen ehhez.

Időközben, a halat jobban megnézve kiderült, hogy nem balin az ártatlan, hanem úgynevezett paduc, nem egy vérszomjas ragadozó, hanem mindenevő, ráadásul vicces a szája, olyan, mintha németek tervezték volna mondjuk aprópénz felszedegetésére. A Westend szökőkútjában egy igazi sztár lenne.

Forrás: Haldorádó horgászportál

 

Egy vékony pengéjű késsel lemetéltem a gerincről a húst, és félretettem. A gerincből, úszókból, fejből egy mini adag, sajnos eléggé közepes halászlét főztem, leszűrtem (nem passzíroztam!) és be a  mélyhűtőbe. Ezután a paduc szép, fehér, otrombán szálkás, sovány (ez is sportos állat, gyors folyású vizekben lakik) keszeghúsát majd' a túloldali bőrig kb. hárommilliméterenként beirdaltam, feldaraboltam és kirántottam. Egy ételesdobozba rétegeztem hagymával, fokhagymával, majd ráöntöttem a levet, amit fél liter vízből, meg másfél deci ecetből, illetve két evőkanál cukorból, meg némi sóból állítottam elő (plusz egész bors, egynehány). Én nem nagyon vagyok oda az ecetért (apám a hívógépeinek a vegyszeres tartályait pucolta azzal, máig hányingerem van, ha rágondolok, alighanem neki is), a citromért annál inkább, úgyhogy azzal is meglocsoltam bőven. Érik péntek óta, már megkóstoltam, jópár hétig bírja állítólag. A kóstolás tanulsága: legközelebb rántsa a hátam, a panír semmit nem tesz hozzá az élményhez, paprikás lisztbe mártani, vagy abba se, és kisütni. Aztán hadd savanyodjon. Ja, egyébként valóban ehető, sőt, jó.

 

Birsalmasajt

 

A birsről már volt itt szó, kiváló gyümölcs ő, mint tegnap kiderült, Zizi is szereti. Mint minden mást. Ugyanitt elrágott tápkábelű Behringer FCA202-es FireWire-ös analóg-digitál konverter eladó.

A birsalmasajtot a fent említett piacon nagyjából aranyáron mérik, ami végülis nem csoda, hiszen van vele valamelyes macera, meg az alapanyag sem olcsó. Szerintem lopott birsből a legjobb. Pszt!

Egy barátom az unokatestvéremhez hasonlóan szintén kivándorolt az agglomerációba, és egy cseh gyártmányú fagázosító csodával csinálja odahaza a melegvizet. Ezért aztán a hétvégén fát hasogattunk nála, ill. én megdézsmáltam a telkét évente egyszer látogató szomszéd birsalmafáját, amire egyébként (ilyen embert, komolyan!) rá volt rohadva pár ládával ebből a csodás jószágból. Maradt rajta-alatta uszkve három kiló, azt nem hagytam ott veszni.

A birsalmákat meghámozzuk, az ép gyümölcshúst (persze lehet, hogy a kedves olvasó nem félig rothadt és kukacos példányokból dolgozik) levagdossuk és felszeleteljük. Felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje, és puhára főzzük, majd szét. Pürésítjük ahogy tudjuk, kinek mije van (a botmixert ajánlom, például), kilónként 70 deka cukrot adunk hozzá, és addig főzzük kesztyűben, amíg a fakanalat az alján végighúzva látjuk az edény alját (legalábbis ez egy módszer). A kesztyű azért kell, mert a massza védekezik: bugyborékol, robban, lő, mint akinek nem mindegy. Egy hétvégére elég volt a favágás után főzött lebbencshez pirított szalonna, amelyik a kézfejemre ugrott, mintha Harcosok klubját akarna játszani. Szóval kesztyű, na. A csempének meg törlőrongy. A kész pürét formákba (pl. őzgerinc, vagy akármi más) töltjük, pár hétig szárítjuk, közben vágyakozva szemezünk vele, majd - mihelyst az állaga ezt lehetővé teszi - a formákból kivesszük, szárítjuk még egy kicsit, aztán lefóliázzuk. A tavalyi adag utolsó darabkáit pár hete ettem meg. Az ideiben elég potens lehetett a pektin, mert két nappal az elkészülte után kipattintottam a tálkákból, és áll, mint.

 

Hát, ezek mennek. Majd gondolkozom, mit rakhatnék még el.


 

A bejegyzés trackback címe:

https://garum.blog.hu/api/trackback/id/tr331492596

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

clisHe 2009.11.02. 16:15:15

próbáld ki a banánlekvárt.
fél kiló banánhús, uannyi cukor, kettő citrom leve, kávéskanálnyi (ízlés szerint) őrölt gyömbér, az egészet összekeverni jó alaposan, h a banán szétzúzódjon, állni hagyni fél órát, órát, majd felforralni, és kis üvegekbe forrón bele, fejjel lefele, pár percet, majd mehet szekrénybe, rokonoknak.

Jacques de Molay 2009.11.03. 11:50:22

Majd jól írok egy másik befőzősposztot, muraturával és zakuszkával.

Alhazred 2009.11.03. 14:29:41

1. a dúrtercnél röhögtem először fel
2. anno háromhetes konzervgyári karrierem során óva intettek az eceteshordóba való beleszaglászástól, mert beleszédülök, én meg csakazért is, és majdnemtényleg.
3. ezeket sem fogom kipróbálni.

maydayray 2009.11.05. 12:51:11

egyvalami nem tiszta, a birscuccot csak simán szekrényben szárítom vagy azért dukál a hűtő neki? (csak hogy el ne basszam, értitek)

borzash · http://frozensteak.bandcamp.com 2009.11.05. 13:55:26

@maydayray: szárítod mondjuk a szekrény tetején, aztán ha már nem akarod, hogy tovább szívósodjon-keményedjen, akkor folpack, és hűtő. én legalábbis így járok el.

maydayray 2009.11.05. 14:48:38

merszi. asszonynak is ajánlottam a blogot, hátha főz végre egyszer valami jót.

apc40 2009.11.13. 20:10:47

:D Hali, megvenném a Behringer FCA202-t
írj ha megvan még!
Birsalma befőtt rulez!

ZöPö_ · http://route66.blog.hu/ 2009.12.06. 18:26:29

Birsalmasajt OK, édesanyám nagyjából ugyanígy csinálja, az övé kicsit sötétebb lesz, mint ami a képeden látható. De ha valami igazán finomat akarsz, akkor pálinkát kell belőle főzni. Leírhatatlan, mennyei. :-)