Mosómedvék, bordák, zsírok

2009.12.20. 08:50

Szerző: borzash

Tomi még mindig a lemezt csinálja, a rosszabb hír ellenben az, hogy magam is ilyesmire készülök, mert nekem is van zenekarom, meg kölcsönmikrofonom is hozzá. De azért csapjunk még oda párszor az eddig tapasztalt húsmegvonásnak.

Az oldalast szeretjük, mert jó zsíros, kiszáradásra gyakorlatilag képtelen, de még bőven ehető. Sőt.

A borjút szeretjük, mert mikor még egyben van, aranyos, mikor szétszedik, akkor meg egy kicsit menőnek számít, mert a drága részei drágák. Az oldalasa az istenadtának nem drága, de attól még borjú, nem?

Prágát bizonyára szeretjük, azért nem mondhatom biztosra, mert régen, és összesen egyszer voltam ott turistáskodni, de gondolom túl sokat nem változhatott azóta. Kiváló városnézős város, meg vicces trágyadombradefenesztrálós históriája van neki, nézzetek utána máshol. Most és itt a sörről meg a knédliről lesz szó. Az Arany Prágában való kószálás know-how-ja szerintem: menni kifulladásig - mint Belmondo - aztán, ha ez elkövetkezett, uszkve két óra Hradzsin vagy Gólem vagy ilyesmi után, akkor szintúgy kétórányi kocsmai lazítás jön, egy tányér szottyos hús knédlivel, mert három-négy kori pilseni. Meg sem érzed.

Szégyen, de mivel nem volt a kedvencemből - barna Staro - a szomszéd boltban, a Krusovicét meg drágállottam főzéshez, ezért egy magyar barnasört választottam a barnasörös borjúoldalashoz. Választhattam volna jobban, van ennél jóval édesebb barnasör a piacon, így nem kellett volna a végén csalnom. Nem látta senki.

Van első körben kilóhúsz borjúoldalas (erős kétemberes adag, sok benne a csont - lehet hogy mégis drága?), amit embernyi méretű darabokra tördelünk - remélem az én bordáim jobban bírják ennél - , illetve a durvább külső faggyúrétegeket kicsit megtrimmeljük rajtuk. Eztán egy serpenyőben hevítünk némi olívaolajat, vagy más jó hőálló zsiradékot, és jól megpirítjuk az odalasainkat. Adunk neki borsot, köményt, kakukkfüvet. Ezután bemehet a sütőbe, alá fél liter a barnából, alacsony hőfokra, maradjon ott sokáig. A serpenyőben maradt cuccot - csakazértsem írom le a "bevállalni" utáni második legutálatosabb magyarnak mondott szót, a "pörzsanyag"-ot - megfejelnjük némi hagymával, két gerezd fokhagymával, kis pirítás után egy löttyintésnyi sörrel felvakarjuk az egészet, és a hús mellé eresztjük. Alufóliát rá, felé sem kell nézni vagy kétésfél óráig.

Pirulgat

Ezután levesszük a fóliát, a hús alatti sörös lét kiöntjük egy tálba, félretesszük, a húst visszatápláljuk a sütőbe, a hőfok maradhat alacsonyan, kiszáradni nem fog. Időközben véghezvittünk némi kelttésztás ügyeskedést, de most az idősíkokat amolyan tarantinósan megkeverem. A szósznak való sörszármazékot lefaggyúzzuk (lesz rajta bőven), majd ha édesebb barnából csináltuk, akkor rögtön egy kisebb fazékba szűrhetjük, ha keserűnek találjuk, karamellizáljunk alá elébb némi cukrot, vajon. Forraljuk, fűszerezzük, ha nem ízlik tökéletesen - bár erről a boci bordái gondoskodtak eddigre, vélhetően - majd egy kis pohár vízben feloldott étkezési keményítővel sűrítsük be egy csöppet.

Mi mást csinálnánk hozzá, mint párolt káposztát, meg knédlit. A káposztát hadd ne részletezzem, gyalult vöröskáposzta, indítás egy kis fej hagymával, meg egy evőkanál cukor megbarnításával, közben vörösbor, citromlé, babér, bors, őrölt kömény, só, két alma lereszelve, odafigyelés, oda nem égetés (nekem sikerült). A knédli sokkal viccesebb jószág. Őhozzá veszünk - továbbra is kétembernyi adagról van szó - harminc deka lisztet, egy fél tasak instant élesztőt (ezügyben hajlandó vagyok engedni a modernitásnak), egy tojássárgáját, egy kanál olajat (napraforgó, olíva - nem törekszünk az autenticitásra, mint ahogy eddig sem tettük) vagy hasonló mennyiségű vajat (keverhetjük is őket), illetve annyi tejet, hogy egy nem túl lágy kalácstészta-szerűség álljon elő. Só persze kell bele, kóstoljuk bátran, szörnyű, de muszáj. Ha az alapanyagokat jól eldolgoztuk, helyre kis hosszúkás vekniket formázunk belőle, ahány kijön, és olajjal lekeneve kelni hagyjuk meleg helyen.

Ezután jön a buhera, mert nyilván nincs knédligőzölőnk otthon, én azt sem tudom pontosan, hogyan néz az ki. Megoldás lehet egy felcsapódásgátló (amire kitalálták, arra úgysem alkalmas), amit a forrásban lévő víz fölé teszünk, arra a tészta, rá meg egy másik lábas, de megoldható a dolog egy, a vizet tartalmazó edényre jó szorosan rákötött konyharuhával is. Ha a víz már rendesen forr, és sok gőzt ad, feltesszük a kifeszített konyharuhára/felcsapódásgátlóra a knédlijeinket, leborítjuk egy lábassal, és 20-25 perc alatt kész is van. Jénait is boríthatunk rá, akkor látjuk is, mi újság. Vigyázzunk, ne szökjön nagyon a gőz az oldalakon, annak a knédli körül a helye!

Úgy illik időzíteni, hogy a mártás is éppen elkészüljön, a knédli meg főleg. Ha kész, kicsit leolajozzuk, úgy szép. Gőzben készült, tálaljuk gőzölögve.

Kész

Csokimousse volt utána, de nem voltam vele tökéletesen megelégedve, úgyhogy le sem írom. Megyek inkább, iszom egy sört. Magyart. Van betárazva, félig megírva egy sertésoldalasos poszt is, majd mutatom. Továbbá ha untakozik, vásároljon mosómedvét. Mi mást.

A bejegyzés trackback címe:

https://garum.blog.hu/api/trackback/id/tr311610335

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.