Szerző: borzash

Apám fényképész. A digitális technikára való átállás idején, miszerint pár éve, amikor is beszerezte a szakmája időszerű műveléséhez szükséges profi gépét - azóta abba belerakott uszkve 200.000 expozíciót, noha a váznak hivatalosan kb. feleannyit illenék bírnia - szóval akkoriban, ismerkedve a dologgal (jegyezzük meg, ha már itt tartunk: 12 megapixel az egyszerűen nagyon sok; jóval több, mint amire halandónak valaha szüksége lehet, 12 megapixel az majdnem olyan, mint az oroszok, akik tudvalevőleg annyian vannak, mint), mennyiség és minőség terén is tobzódott, egy este sokszázszor nyomta le a gombot, élvezte, hogy nem kell bele film, a képeket nézve pedig elégedetten állapította meg, hogy ez igazibb, mint az igazi.

Addig meg voltam győződve arról, hogy az életünk high def, meg háromdé, pedig lófarát, Pepin bácsival szólva.

Én akkoriban jöttem haza Görögországból (igen, megint erről van szó, mély nyomot bír hagyni az az ember ízlelő[találó!]bimbóiban), és a tapasztalatok odahaza egymás után öltöttek anyagi formát - egy rémisztően rossz citromos bárány (erről lesz majd poszt, azóta csináltam már jót is), kiváló szuvlakik (rablóhús), és minden gyorskaják legjobbika, a

σπανακόπιτα,

vagyis - nagyjából - spenótos rétes, vagy pite, de hülyeség lefordítani, szpanakopita és kész. Visszaeső és javíthatatlan húsevő családomat nem sikerült meggyőznöm, de apám csinált pár képet, és egyet ezek közül megtaláltam ma a munkahelyi gépemen.

Szebb, mint az igazi. Pedig csúnya azért az sem volt.

Magyarul most kabátot kerítek a gombhoz, posztot írok egy képhez. És még csak meg sem sütöm. Ide lőjetek!

A szpanakopita egyik jó tulajdonsága, hogy ezerféle variációban tud nagyon jó lenni. A variációk a következők mentén igazíthatók:

- durvítjuk-e valami sajttal (ilyenkor rögvest szpanakotiropitává változik);

- mennyire hőkezeljük a spenótot, mielőtt a tésztába kerül;

- milyen formában csomagoljuk, mondjuk darabonként, vagy egy tepsinyit egyben (ez eléggé autentik, ha kerek, tortaként szelve marha jól néz ki);

- vajat vagy olívaolajat bele? nem kérdés, hogy a helyes szó az és, és nem a vagy;

- milyen fűszert használunk (szerecsendió, kapor, oregánó?)... stb.

Ezek közül most azt írom le, ami a képhez illik. Sajtos verzió, háromszög alakra hajtogatott batyuk.

Kell hozzá:

egy csomag réteslap, de jobb egy csomag fillótészta, némileg vastagabb, jobban bírja a hajtogatást (irány a legközelebbi keleti csemegeüzlet, igen). Egy zacskó spentót, ahogy a piacon árulják, utóbb jól megmosva (egyébként nagyon jó mirelitből is, ha nincs más megoldás), 10 deka feta, vagy nagyjából akármilyen, nem mozzarella és nem parmezán jellegű sajt, vagy akár túró, orda, gomolya, ricotta,  továbbá két gerezd fokhagyma, egy nagy fej hagyma (vagy mennyiségben megfelelő zöldhagyma, azzal csak az igazán jó), a tésztát kenni vaj és olívaolaj, egy tojás, hogy fényes legyen, fűszer: kapor, szerecsendió. Ha nincs kapor, oregánó. Petrezselyemzöld sok. Só, bors.

A hagymát apróra vágva olívaolajon megfonnyasztjuk, a fokhagymát csakúgy, a spenótot rátesszük (esetleg leforrázhatjuk előtte, de ez nagyjából fölösleges, sőt, inkább káros), kissé összeforgatjuk, fűszerezzük, a végén felütjük, összekeverjük a választott tejtermékünkkel, ezzel kész a töltelék.

Fogjuk a tésztát, széthajtjuk. Jó eséllyel 12-13 centi széles csíkokra szakad magától, mert úgy volt összehajtogatva a zacskóban; ez nekünk jó. Egymásra teszünk 4-5 ilyet, olvasztott vaj és olívaolaj keverékével elválasztva őket. A magunk felé eső végén felhalmozunk némi sajtos spenótot, majd olyanformán hajtogatjuk, hogy a végeredmény egy egyenlő szárú derékszögű háromszögre hajazzon. Így minden élre több réteg tészta kerül, nem fog szétfolyni a cucc. Ez az emlegetett képen jól látszik. Megkenjük felvert tojással, aranybarnára, ropogósra sütjük, kész van semmi perc alatt.

Hát, ennyi az egész. A görögöknél minden második sarkon árulják, tocsog az olajban, és jó. Reméljük nem fog áldozatul esni a megszorításoknak. Vagy a tüntetéseknek.

Apám azóta is gátlástalanul tobzódik a mennyiségben csakúgy, mint a minőségben. Most például végzős közép- és általános iskolás lánykákról csinál tablóképeket, vesztére, amíg csak lát. Az életünk meg azóta sem jön jobb felbontásban.

Ja, és az a bizonyos kép, igen. Szép, mi? Szerintem eléggé az.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://garum.blog.hu/api/trackback/id/tr541810742

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

stampoasis · http://hamburgfoto.wordpress.com/ 2010.03.07. 12:25:26

tényleg nagyon szép kép! és nagyon jól hangzik a recept is! milywen géppel készült? (nem a recept, a kép)??

borzash · http://frozensteak.bandcamp.com 2010.03.07. 12:34:16

@stampoasis: Fuji Finepix S3 Pro, azt hiszem, de nem akarok hazudni, majd apám biztos jár erre és bekommenteli.