Madarat, embert, bárányt
2009.09.17. 10:21
Szerző: borzash
Kivettem egy kis lakást egyedül. Most fogok életemben először tényleg egyedül lakni. Ilyenkor lakásavatót kell tartani, azt mondják. Házibulihoz kicsit kicsinek tűnik a kecó, ráadásul a szomszédban kisgyerekes család lakik, tehát legyen inkább lakásavató vacsi. Mivel a kaució elég sok volt, meg drágák a lovasórák, legyen olcsó.
A barátaim között akad egypár furcsa szerzet, a társaság eléggé heterogén. Madarat tolláról, ugye. Ab ovo van három gyakorló vegetáriánus - hálistennek a halat, tojást, tejterméket fogyasztó fajtából. Van, aki nem bírja megenni a fokhagymát, a gombát, a fahéjat, meg még ezt-azt. Olyan is van, aki szerint mindegy, csak sok legyen. Szóval problémás bagázs, de már megbirkóztam velük párszor.
A hüvelyesek és kabakosok is a barátaim. Imádják a fűszereket, befogadják őket, szállást adnak nekik, reggel megcsinálják az ágyat, kidobják a lepedőről a használt óvszert, este leoltják a villanyt, miegyéb. A mai vacsiban van bab és vöröslencse, cukkini és padlizsán. A herbivor jelenlét, meg az szűkös anyagi keretek miatt úgy döntöttem, hogy a menü növényi túlsúlyt fog mutatni (ja, majd veszek nyolc emberre húst, persze). Meg ugye mostanában még a szar paradicsom is jó, és olcsó, nem is beszélve más zöldségfélékről.
Na, vegyük sorra.
Vöröslencseleves
A lencse nem csak Szilveszterkor lehet hasznos társunk, a vörösnek ráadásul héja sincs. Eddig úgynevezett "daal"-t csináltam belőle, ami egy indiai megfejtés, főzelékszerű, gátlástalan fűszerezéssel (kábé így: http://buvosszakacs.blog.hu/2008/12/31/boldogujevet/fullcommentlist/1#c4382631), ezúttal egy törökös levest akartam. A Fény utcai piacon adnak lencselevest a töröknél, amit igencsak szeretek, de tudnám még a magam szájízéhez igazítani, úgyhogy most így is tettem. Egy jó nagy fej hagymát megfonnyasztottam, hozzá egy gerezd fokhagyma (több kell! de ma fokhagymafóbiás volt a közönség soraiban, mint írtam) apróra vágva, némi pirospaprika (inkább a színéért, mint az ízéért), egy kávéskanyálnyi, talán, akár csíphet is, rá fél kiló megmosott vöröslencse, zutty. Még mehet bele egy-két feldarabolt paradicsom, lehetőség szerint hámozva, de ez nem fontos. Mellé adtam egy kis sültpaprikát. Fűszerezés a végén: egy teáskanál római kömény (előzőleg száraz edényben füstölésig hevítve, majd az én kedves öntöttvas mozsárszörnyemben megtörve - ezt egyébként a blogfőnök Tomitól tanultam, mármint a hevítést), szömörce (más néven szumákfűszer - savanyításra való) egy csipetnyi, illetve egy fél csokor, apróra vágott friss mentalevél (hadd ne linkeljek a szmirnai húsgombócról szóló, első posztra). A sűrűjéből, miután megfőtt, két nagy merőkanállal kivettem, összeturmixoltam, és úgy pakoltam vissza a levesbe. Só, bors, tálalás. Sikere volt. Kép nincs róla, de nem is túl látványos.
Gigantes
Görög babsaláta, nagyjából. Gigantes: ebből a névből könnyen kitalálható, hogy a piacon kapható legnagyobb szemű babból csináljuk. Fehérből. A fehér szín egyébként nem követelmény, csináltam hasonlót vörösből is, de azt aztán tortillával toltuk, tehát más szempontból is eléggé elrugaszkodtunk az eredetitől. De ez nem baj.
Fél kiló fehér óriásbab, hadd ázzon egy éjszakát, aztán megfőzzük pár babérlevéllel sós vízben, jó puhára. Ezután csinálunk egy jó kis paradicsomszószt: két fej hagymát fonnyasztunk, fokhagyma, paradicsom kiskockára, só, bors, római kömény, illetve kakukkfű, oregánó vagy kapor - mindhárom jó - és kész. Petrezselyemzöld is mehetne bele, sőt, jót tenne neki, de elfelejtettem venni. Fontos, hogy sok és jó olívaolajat invesztáljunk bele, ússzanak benne a hagymadarabok az elején. Extra szűz, persze. Nem vagyok olajügyben egy vájtfülű egyén egyébiránt: amire legálisan rá lehet írni, hogy "extra szűz", az mindig jó, az illata, mint a frissen taposott fűé, kis sóval, kenyérrel mártogatva magában is isteni. Ha már jól fest a szószunk, nem szétfőtt, még darabos kissé, de az íze már rendben van, akkor vegyítsük össze a babbal, és tegyük be közepes lángra a sütőbe, hogy a bab átvegye az ízeket. Negyven percre, mondjuk. Így a bab nem törik össze, nem fő szét, mert ugye a sütőben nem kavargatjuk, egyenletesen melegszik, ilyesmi.
Confit byaldi
Van egy patkányom, Zizi. A képen burgonyaszirmot fogyaszt. Sajnos nem tud úgy főzni, mint a L'ecsó c. film (Ratatouille) Rémy-je, de legalább olyan aranyos. Ráadásul nem bitekből van összeeszkábálva, hanem él, szaladgál, hangkártya-tápkábeleket rág szét, műkörmöket kóstol meg, meg minden.
Ezer éve meg szerettem volna csinálni a film kedvéért a Thomas Keller séf által kreált flancos ratatouille (http://hu.wikipedia.org/wiki/Ratatouille) változatot, de kellene hozzá sárga héjú cukkini (vagy a fene tudja, minek hívják azt), amit idén összesen kétszer láttam itt-ott. Na most úgy döntöttem, kihagyom, nem háromszínű lesz, csak kettő. Confit byaldi a fantázianeve az ételnek, blogfőnök Tomi kedvenc török töltöttpadlizsánja (imam byaldi - az ájult imám) nyomán. Az alapjához gyakorlatilag tényleg egy lecsót kell készíteni (francúzul "pipérade"), lehetőség szerint többféle színű paprikával, zölddel, fehérrel, pirossal - én most csak piros kápiát használtam hozzá, aminek az egyik felét nyersen, a hagymapirítás után, másik felét sütve, hámozva adtam hozzá amikor már a paradicsom is szétesett a serpenyőben (egy fej hagyma, három nagyobbacska paradicsom, három paprika húsa kell hozzá, uszkve) . Fűszerekkel csak bátran: a bors alap, azon kívül mehet bele szinte minden zöldfűszer, én ezúttal zsályát, kakukkfüvet, bazsalikomot, meg egy icipici oregánót tettem bele. Rozmaring is mehetne, meg petrezselyem, de ezek nem voltak itthon (persze azért mindent nem kell beleborítani, de ez eléggé szubjektív dolog). A kész alapot egy tepsi vagy más sütőbe való edény - egy vicces süteményformát szedtem elő a szekrényből - aljában elegyengetjük, és a tetejére zsindelyszerűen egymás után pakoljuk felváltva a karikára vágott cukkinit és padlizsánt. Só, bors, olívaolajlocsolás, és be a sütőbe, előbb letakarva egy-másfél óra kis lángon, a végén kicsit szárítani letakarás nélkül is, és kész. Nem szeretek az ételek kinézetével foglalkozni, de ez gyönyörű. Jól kitalálta a fent nevezett mester. Elvileg vinaigrette-tel kellene tálalni, de ehhez hiányzott az infrastruktúra. Elfogytak az edények.
Bárány T-bone
Ilyen lenne a técsontos marhaszték, ha a japánok találták volna fel (hálistennek ők megelégedtek a legdrágább marhaszték feltalálásával). Egy négybetűs nevű német diszkontlánc otthoni egységében vettem, második leértékelés után, bagóért, fagyasztva; új-zélandi termék. Ezt dobta a gép, na. Nem csoda, hogy nem vette meg senki; ugyan birkatermő vidék a miénk (Kelet-Hortobágy), de inkább exportra termi a birkát. Mi sem jelzi ezt jobban, mint hogy a birkát úgymond "pörköltre bontják" - vagyis mindegy, hogyan, a végén úgyis kockákra lesz vágva az egész állat. Így került hozzám a világ másik feléről származó két mini T-bone csomag. Semmi különöset nem követtem el vele: hagymával, oregánóval, borssal, citromlével együtt ázott olívaolajban másfél napig, aztán meg hirtelen kisütöttem, sütés közben sózva. Eredetileg két szakaszban akartam, a görögös, szénnésütős módit szembeállítva a hús nedvtartalmát megőrizni igyekvő sztékes irányzattal, de az élet közbeszólt, kábé alulról kapirgálta a "well done" szintet a hús, amikor a véndögök elé került, nem volt két szekció, ugyanolyan lett mind. A fokhagymát nem kedvelő delikvens megkért, hogy tolmácsoljam, hogy nem finom. Sajna - a bárány az egyik legjobb hús a világon, tervezünk még itt néhány oldalt szentelni neki, de vannak, akik nem szeretik. Furcsamód a gyakorló vegák egyikének ízlett, a feleségének meg ez ízlett legjobban. Nekem sem volt rá panaszom.
Desszertnek: ravani
Ez egy borzasztó egyszerű görög édesség, valószínűleg kisázsiai hagyatékból. Gyakorlatilag egy fele liszttel, fele grízzel készült piskótaféleség, brutális sziruppal átitatva. A görögök nem viccelnek, ha édességről van szó; minden második sarkon zaharoplasztía (cukrászda, na), a kirakatban csilivili, "modern", krémes-habos csodák, beojtva persze a nemzeti karakterrel (vagyis sziruppal, fillótésztával - ez a mi réteslapunk rokona), ezek általában eléggé közepesek, viszont ott vannak mellettük a tradicionális sütemények, a ravani, a baklava, a galaktoboureko, amik a maguk primér, arcbamászó édességével egy rövid és viszonylag könnyen feldolgozható kúltúr- ill. szénhidrátsokkot követően addiktívvá válnak, és nem eresztenek. Csak a szirupot eresztik, folyik orrán-száján, ruhán kimoshatatlan nyomot hagyva (mondom: nem viccelnek). Pedig nincs benne más, mint cukor, fahéj, citrom, és víz. A mézet a közhiedelemmel ellentétben hagyagolják. Hülyeség is szirupba mézet tenni, az enzimecskék a forralástól megdöglenek, oda a gyógyhatás, olyan ez, mint télen kiforralni a szeszt a borból, aztán meg inni a mustot. Vagy mit.
Az én ravanim mérleg és hasonlók híján az amerikai metódussal készült, vagyis az arányokat a kis vasbögrémmel (két és fél deci) állítottam be. 5 tojás, szétválasztva, egy bögre liszt, egy bögre búzadara, egy bögre cukor, egy sütőpor, egy tízdekás vaj, két izmos narancs frissen reszelt héja, fél bögre tej, meg olyan 5 deka szeletelt mandula kell a tésztához, a sziruphoz fele cukor, fele víz, ízlés szerint citromlé, meg egy fél citrom héja egyészben, narancslé, fahéj (én ezt nem raktam) - ami eszünkbe jut. A mennyiség is opcionális, a kívánt tocsogósságtól függ. Két bögre víz, két bögre cukor a mostani adag.
A tészta hozzávalóit a tojásfehérje kivételével összekeverjük, és kicsit nyugodni hagyjuk, hadd szívja meg magát valamelyest a gríz. Lehet a vaj cukorral való habosra keverésével kezdeni, de én most egyrészt nem értem rá, másrészt így is elég profi a végeredmény. A tojásfehérjét felverjük, beleforgatjuk, eloszlatjuk szépen, kivajazott-lisztezett magas falú tepsibe töltjük, a tetejét bőkezűen megszórjuk a szeletelt mandulával, és megsütjük, ahogy a piskótát szokás. Tehát zseblámpával bekukucskálunk, hogy hogyan áll. Legalábbis nálam ez a piskótasütés módja.
A sziruphoz feltesszük főni a cukrot a vízzel, forrástól számítva főzögetjük vagy 10 percig, jó ragadós legyen, meg persze hozzáadjuk a citromlét és társait. Az általános szabály az, hogy hideg sütire forró szirup, vagy forró sütire hideg szirup kerül. Felöntjük vele az egész tepsit, a szélein kezdve, jól eloszlatjuk, kihűlve szeleteljük. Sajnos kistányér kell hozzá.
Hát, ez volt. Örültek mindennek, hoztak bort is. A lakás meg fel lett avatva. Továbbá Zizi hatalmas népszerűségre tett rövid úton szert, még a patkányszkeptikus tömeg körében is. A fentieken túl köret gyanánt a házban üzemelő pékség rettentő jó bucija ment, igény szerint vajjal. Igazi, jó, tömör tészta, nem hiperbéli szivacs. Privátban elmesélem szívesen, hol osztják, így inkább nem.
A kollégáimnak egy külön lakásavatót fogok organizálni. Örököltem a lakással egy húszéves, ám bontatlan (wtf?!?), NDK gyártmányú vörösréz (vagy azzal bevont) fondue-készletet, addig szerzek hozzá spirituszt, és megolvasztunk benne amit csak nem szégyellünk. Majd elmesélem azt is.
12 komment
Címkék: török görög lencse bárány paradicsom mandula mediterrán padlizsán sütemény cukkini olíva lecsó sültpaprika budget
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Alhazred 2009.09.18. 11:58:57
borzash · http://frozensteak.bandcamp.com 2009.09.18. 12:28:57
lorien · http://lorien.blog.hu 2009.09.18. 16:09:21
A bárány a köznyelvben női néven mondott négybetűsből jött? ;) Egyébként nemcsak hogy a bárányt és birkát nem eszi a magyar, de nem beszéltünk a kecskéről. A gödölye vagy a gida pedig még talán a báránynál is ízletesebb hús, de az öregebb példányok is nagyon jók. Így aztán itthon a kecskét többnyire a tejéért tenyésztik, pedig tényleg több figyelmet érdemelne.
Szimpatikus arc a Patkány :)
borzash · http://frozensteak.bandcamp.com 2009.09.18. 16:49:12
a kecskével az a baj, mint sok mással is, ti. hogy nem lehet kapni. életemben ettem vagy háromszor összvissz. tudsz esetleg megbízható forrást?
Zizi igazi sztár volt tegnap!
T5H 2009.09.18. 21:24:24
2007.02.01.| V. ÉVFOLYAM | 2. szám | Tóta W. Árpád
A következő projekthez.A házigazda engedi a fondue bitorlást?
Alhazred apja
lorien · http://lorien.blog.hu 2009.09.19. 12:55:09
Ha kell igen, Kunszentmiklóson (Bösztörpuszta) van egy kecskefarm, elsősorban kecskesajt a profiljuk, de egész kecske is megoldható.
borzash · http://frozensteak.bandcamp.com 2009.09.19. 18:33:46
Lorien: egész kecske az azért kicsis sok :D
Fahéj és Feta · http://www.fahejesfeta.blogspot.com 2009.09.28. 16:59:48
És Zizi kiköpött Rémy :)
Jacques de Molay 2009.09.29. 13:45:34
Yusuf bey 2009.10.04. 17:42:48
Bizony a legtöbben ha meghallják, hogy kecske vagy birka, akkor köszönik inkább nem kérnek. Akivel viszont sikerült megkóstoltatni, az eddig még mindig dicsérte.
Utolsó kommentek