Jacques de Molay és a birsszezon
2009.10.07. 16:42
Szerző: borzash
A fent nevezett úrról tudni érdemes: jelen blog ötletgazdája, szerzője és dizájnere, jelenleg fizetetlen szabadságon van blogolásilag, mert lemezt csinál kiváló zenekarával (www.chalga.hu); ezeken túl pedig eredetileg jól menő, később csúnya véget ért lovagrendet üzemeltetett a XIII. század végén, illetve a XIV. elején. Ő volt a Rend (a Templomosokról van szó) utolsó nagy-nagy mestere, akinek végül, 1314. március tizennyolcadikán egy nagy-nagy máglyát raktak Juifs szigetén a Szajnán, némi kedélyes - nyilván kölcsönös - átkozódás után alágyújtottak, aztán szevasz, történelem. A Mester állítólag a farakás tetejéről jövőbe látva átkozta meg V. Kelemen pápát IV. (Szép) Fülöp francia királlyal együtt, hogy ti. egy éven belül követni fogják. Követték, igaz, nem máglyán, csak a túlvilágon, de a sztori azért jó, bár kissé gyanús.
Apropó kell, mese nincs. Sajnos nincs március 18-a, úgyhogy azt kihúzhatjuk. Ellenben birsszezon, az van. A birs a barátunk, a szokásos sajtkészítés helyett ezúttal mást találtam ki a hasznosítására; ezer éve ki akartam már ezt próbálni, és most lőn.
A
birsalmás máglyarakás
az, amiről ma megemlékezünk. A birs nem alma, nem is körte, ránézésre inkább valami hibrid hormonzavaros ufó, de a saját tisztességes neve hétköznapi párbeszédekben gyakorlatilag alkalmazhatatlan, ezért is lett a vastaggal szedett szókapcsolat az elnevezés.
A máglyarakás jó dolog, ha szikkadt kalácsot akar az ember újrahasznosítani, vagy száraz kiflit, vagy hasonlót. Nálam ilyenek nem igazán termelődnek, bár amióta megcsináltam ezt a fogást, a hozzá vásárolt kalács maradéka már megszikkadt. De még egyszer azért csak nem csinálom már meg, ha nem baj.
A következők kellenek hozzá:
- 4-5 szem birs (mérettől függően)
- két csomag vaníliás cukor, lehetőleg Bourbon (sznoboknak, gazdagoknak, puristáknak igazi vanília kikapart bele)
- 5 tojás
- fél liter tej
- 5 deka szeletelt mandula
- 15 deka aszalt sárgabarack
- pár teáskanál narancslekvár
- egy citrom héja (narancs is jó, de keverni nem keverném a kettőt)
- 6 szelet kalács (nem, nem szikkadt, mert olyat úgysem tartasz otthon)
- 15 deka porcukor
- 5 deka vaj.
A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjét berakjuk a hűtőbe, a többit felverjük a vaníliás cukrokkal, a porcukor felével, belereszeljük a citromhéjat, majd belekeverjük a tejet. Ebben megáztatjuk a kalácsszeleteket, egy mély tepsi vagy jénai vagy hasonló, sütőbe való edény aljában elrendezzük, ha marad ki a tejes-tojásos keverékből, azt is rátöltjük.
A birsalmákat meghámozzuk, max. félcentis szeletekre vágjuk. Ha almából csinálnám, nem kapna semmi előzetes hőkezelést az anyag, de a birs sajnos teljesen nyersen elég rémes bír lenni, úgyhogy a vajon a cukor maradékának kb. a felével megpároljuk-karamellizáljuk, amitől egyrészt puhul, másrészt kissé édeskésebb, karamellásabb lesz, mint eredetileg.
A legyömöszölt kalácsokat betesszük a sütőbe egy negyed órára, közepes lángra, majd elrendezzük rajtuk a fenti módon kezelt birsszeleteket. Az aszalt barackot apróra vágjuk, a birsre szórjuk, úgyanígy teszünk a mandula felével, illetve rákanalazunk egy kis lekvárt. Némi méz is mehetne rá, de nem volt otthon, behazudni meg nem akarom. Visszatesszük a sütőbe, hadd érjenek össze mindannyian. Időközben a tojások fehérjét kemény habbá verjük, kézzel, legalábbis én kézzel csinálom, mert sportos fiatalember vagyok. Meg mert örököltem egy zseniális kézi habverőt a lakással. Meg mert nincs gépi. A habot félúton megcukrozzuk - nem túl, az nagyon borzasztó tud lenni - és úgy fejezzük be. Kivesszük a máglyánkat a sütőből, szépen eligazgatjuk a tetején a habot, megszórjuk a maradék mandulával, és visszarakjuk. Levesszük a bringáról az első lámpát és be-bekukucskálunk, hogy szép aranybarna-e már a hab. Direkt nem mondom meg, mennyi idő ez. Ráadásul nem is tudom, de ez a várakozás úgyis a legviccesebb része az egésznek.
Ha kész van, hagyjuk kicsit hűlni, langyosan tálaljuk. A fenti cukormennyiség nincs kőbe vésve, kóstolgatással korrigálható. Nagyon jó anyag.
Szegény de Molay tehát füstbe ment (de azért majdcsak ír valamit, ha visszajött a lemezcsinálásból), mi meg megint bűnöztünk egy jót, illetve adtunk a szezonális konyhának. Szép napot mindenkinek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
balra 2009.10.15. 10:49:18
Utolsó kommentek