Ez egy alapvetően fehérje- és zsiradékorientált blog, ahogy így végigtekintek rajta, nem is tudom így hirtelen, hogy a ravanin meg a tarte tatin-en kívül volt-e már szó édességről. Ja igen, volt a halva. Na mindegy, most mindenesetre tolunk egy kis édeset. Vagyis egy nagyot.

A galaktroboureko görög édesség - hogy-hogynem - és igen kiváló találmány. A ravainhoz annyiban hasonlít, hogy van benne gríz (bár állítólag készülhet anélkül is) meg szirup, de ezzel kész is az összehasonlítás lényegi része. Ha pár szóban kellene a lényegét összefoglalni, kb. azt mondanám, hogy egy rétesbe ojtott grízes krémes markánsan citrusos, szirupos éllel. Na ez alapján rajzoljátok le, küldjétek be. Hálistennek van beépített emberünk Görögországban, több is, így például Fahéj és Feta Iráklio városában, ha görög édességről van szó, forduljatok hozzá bizalommal, én sem tettem másként, mikor a citromos bárányt desszertként lekísérendő ezt akartam reprodukálni. A mennyiségeket persze kicsit meg kellett szorozzam, de azért köszönöm, és puszi a Kicsi Fahéjnak ezúton is.

Ha már Fahéj és Fetánál tartunk, egy kis pikírtség azért hadd  férjen bele. A legtöbb tradicionális görög édesség gerince a szirupon kívül a fillótészta, ami olyasmi, mint a mi réteslapunk, általában a receptek írói - így Fahéj is - azt mondják, hogy előbbi az utóbbival helyettesíthető. Könnyű neki persze, ott van filló rogyásig. Nahát nem, valahogy sosem lesz olyan, csináltam már ezt-azt filló helyett réteslapból, és nem stimmel sosem; a filló vastagabbnak, rugalmasabbnak tűnik, meg az végtermék íze sem lesz pont olyan, dögöljek meg, ha tudom, miért. Szóval aki baklavát vagy galaktoboureko-t akar, vegye a fáradságot, és döcögjön el pl. a szírhez a Karinthy utcára, vagy más keleti csemegoboltba, és szerezzen fillót. Ez egyébként, minden görögbuziságunk ellenére szövegezzük le, nem görög találmány, hanem török, ők yufka-nak hívják. Aztán hogy anatóliai, vagy közép-ázsiai török, azt már nem tudom. Édességvonalon különben a törökök még a rátarti görögök saját bevallása szerint is nagyon komolyan rányomták a bélyegüket a görög konyhára, jegyezzük meg ezt mellékesen (nem csak édességvonalon, de ezt inkább nem firtatom, mert még valami görög expatriate el találja vágni a gégámat). A néven még eldünnyöghetnénk egy kicsit (gala - tej, bourek - ez is ismerős lehet), de inkább jöjjön a recept. Többen mondták, hogy folyó szövegből nem lehet főzni, úgyhogy.

Hozzávalók:

• kb. 8-9 levél filló, ha nem jön ki egy csomagból, akkor nincs mese, kettő kell
• 6 tojás
• egy-két vaníliarúd, vagy 3 csomag, valódi vaníliát is tartalmazó vanilincukor
• 8 deci tej
• 7-8 kanál gríz
• 60 deka cukor (igen, sőt)
• 3 dl víz
• másfél nagytermetű citrom (bio, vagy saját kézzel csutakolt példány)

Csinálunk egy jó, nyúlós-ragacsos szirupot, mint a ravani esetében annó. Fahéj ezt, meg úgy általában az egész sütit vaníliásra vette, én inkább a citromos-citromhéjas verziót kedvelem (természetesen ezt is nagyon sokféle módon lehet csinálni, lehet játszani a töltelék ízesítésével - citrom és héja, narancs és héja, fahéj, vanília stb. - meg a formával is, darabonkét tekergetni, vagy krémes-szerűen egyben rétegezni). A cukor fele, 3 dl víz, egy fél citrom belehajítani, meg a citromok levéből bőséggel, leginkább ízlés szerint. Nagyjából akkor van kész, mikor egy tányérra egy kanálnyit kiemelve látszik, hogy jó tömény, és ragad, mint a hülyeség. A mennyiséget, ha nem áztatta el a sütit kellőképpen, utólag növelhetjük, úgyis kell egy kicsit együtt hűteni a készterméket.

Fogunk egy mély tepsit, és fillólapokkal (kicsivel több, mint a felével) kibéleljük, a rétegeket bőséges, olvasztott vajjal való megkenéssel elválasztva egymástól. A tészta a sarkaknál lógjon ki a tepsiből, a vaj mindenütt érje, mert különben villámgyorsan kiszárad. Erre fog jönni a krém, ami úgy készül, hogy a tojásokat 30 deka cukorral szép habosra kikeverjük, majd hozzáadjuk a grízt, aztán meg a tejet. Továbbá a vaníliás cukrot, vagy a kikapart vaníliát, ha azt válsztottuk. Továbbá belereszeljük egy jól lecsutakolt egész citrom héját. Ezt elkezdjük forralni, forrás után pár perccel egy pudingszerű valami keletkezik belőle (igen, jól látjátok, vanílás-tojásos-citromhéjas tejbegrízt csinálunk). Ezt elegyengetjük a tepsiben a tésztán, majd a filló maradékával (szintén vajjal kenegetve) befedjük, igyekezve valami szépecske formát adni neki. A vajat ne sajnáljuk, mindenütt puhítsa fel a tésztát. Ez azért is kell, mert ha megsült, úgyis csak törni lesz képes, ezért jó előre fel kell vágni, kockákra, vagy ahogy akarjuk, még sütés előtt, egészen a tepsi fenekéig. Ezek mellett a vonalak mellett tudjuk majd a tepsiből kibányászni a kész cuccot. Ezután a sütőbe vele, mondjuk félóra közepes lángon bőven jó. De egyébként úgyis akkor lesz kész, amikor látszik rajta, hogy kész van (nem kell neki félóra, dehogy kell). Ha kivettük, a közben jó esetben kihűlt sziruppal felöntjük, és lehűtjük.

Ami elrontható, ez nekem majdnem sikerült, az a gríz mennyisége, mert ha túl sok kerül bele, a belseje nem lesz krémes, inkább kemény. Ha nagyon nem csesztük el, akkor ezen segít a szirup, de egy bizonyos mennyiség után nemigen tud. Nem éppen diétás, viszont valahogy nagyon nehéz csak egyetlen kockát megenni belőle, tehát vigyázat.

Látogassatok el Fahéj blogjába, és ámuljatok a képein, nagyon szépek. Továbbá adjatok hálát a 150 éves török megszállásért, aminek mi a rétest köszönhetjük, egyebek mellett.  Azt különben nem tudom, hogy görögök inkább a fillóról mondanának le, vagy a nekik kijutott, uszkve 350 évnyi ottomán uralomról. Visszamenőleg.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.