Szerző: borzash

Mert nem úgy van az, hogy kitalálsz valamit, aztán úgy is lesz. Meg úgy se, hogy valaminek nagy erővel tartózkodsz a kitalálásától, és aztán az valóban nem találódik ki, vagy nem valósul meg.

Megint felgyűlt három hülye nevű, gyanús lötty. Csakúgy, mint nagyjából tavaly ilyenkor a nyírfa leve, a kvász, és Forrest Gump kedvence.

Valamiért vonzanak az ismeretlen palackok és dobozok. Zenekari próbákon a piac legrosszabb százforintos söreit szoktam olykor holmi önpusztító kíváncsiságból kortyolgatni, no persze nem mindig, hiszen különben már nemigen élnék.

Tehát.

Cockta - a szlovén kanalas

Szabolcs elhívott egy újlipóti burekezőbe. A spenótos burek rossz volt, de úgy igazán, utána a feltehetően szintetikus vanillinnel készült krémes a maga módján kifejezetten jó, leveles tészta helyett valami mézes omlóstészta-szerűség közé szorított valószínűtlenül sárga krémmel. A burek amúgy ránézésre pont olyan volt, mint egy klasszikus, torta formájú szpanakopita, rémisztően elhibázott tészta-töltelék aránnyal tüntetett, nehéz volt és barátságtalan. Ha ilyen a burek, nem lennék délszláv, gondolom nem ilyen. Node ott volt a hűtőben a Cockta.

A Cockta 11 gyógynövény hadrendbe állításával az ötvenes évek óta hivatott szűkebb hazájában az imperialista cukrosvizek pozícióit gyengíteni. Elvileg fő aromája a csipkebogyó. A valóságban a túlzott mennyiségben előállított Fagifor kanalas orvosság lejáró szavatossággal fenyegető, senki földjén rekedt kontingenseiből állítják elő. Na jó, nem.

Ezt találtam, bocs

Beleszagolsz: kanalas gyógyszer. Gyerekkori emlékek, a gyűlölt rózsaszín gumigatya jut eszembe, ami a pelenkát volt hivatott az emberen tartani, talán, bár arra elvileg nem emlékezhetnék, már ha az Atkinson-féle pszichológiakönyvnek lehet hinni. Volt a csúnya barna, meg a rózsaszín, abban különböztek, hogy az egyik rosszabb volt, mint a másik, mégis voltak, akik szerették, én nem voltam ilyen aki. Ez a barna színűre emlékeztet, ahogy beledugja az ember az orrát.

Kár, mert az íze egyáltalán nem rossz. Az első korty után megijedtem kicsit, hogy menten egy helyre kis bokrétát köt a nyelőcsövemre, de az inkább az orvosságszag miatt volt, maga az íz savanykás, citrusos, a sokat kárhoztatott szag íze (bocs) hamar elmúlik. Amíg a szájban van, az kifejezetten jó érzés, ha lenyelte az ember, akkor pedig viszonylag hosszan tartó utóíz következik, ami teljes mértékben olyan, mint a porból előállítható, gyümölcstorta tetejére szánt gyümölcskocsonyák íze, egészen pontosan azokra a fajtákra gondolok, amiknek hozzáadott gyümölcslé nélkül is van némi íze. Műanyagíze, persze. Meg felidézte persze a kis színes plasztik gyümölcsformákban árult italporok emlékét is. Finom. De persze majdnem biztos, hogy árt, gyógynövények ide vagy oda. A burekezőben azt állították, hogy cukormentes, de egyrészt nincs édesítőszeríze (egy hordónyi lében felismerek egy tablettányit, annyira utálom, tehát bízzatok bennem), másrészt a papírján található "secer" szó legalábbis elgondolkodtató. Mindenesetre érzem, hogy könnyen Cockta-függővé válhatnék, ezért mostantól ugyanúgy elkerülöm a környéket, mint eddig.

Vitamalt: nagyapám teája

Nagyapám már nem él, mármint az sem, akire most gondolok, meg a másik sem. Mindketten túl fiatalon hagytak itt bennünket, még jó sok nagypapáskodnivalójuk lett volna, legalábbis szerintem. Egyikőjüknek volt egy specialitása, amit papateának hívott a Vörösmarty utcai népnyelv, és ha jól emlékszem, a teához annyi köze volt, hogy az alapja víz volt. Gyakorlatilag viszont karamellizált cukorból és vízből állt. Egy sárga nyeles lábasban készült mindig. Ahogy a számra akasztottam a Királyhágó utcában nemrég nyílt keleti fűszerüzletben ebédszünet alkalmából zsákmányolt Vitamalt nevű italt, ez a sárga lábos jelent meg előttem a levert zománcával. Seb volna, ha látszana, mondaná nagyapám, de hagyjuk mi az intertextualitást másra.

Spiróval szólva: Jönnek

Édes. Olyan édes, hogy Kaba és Hatvan fénykorának összes földes, erősebb kanyaroknál IFA-platóról leugrott répája csattogó bokával vágná le előtte a vigyázzmenetet nyikorgó baragiacsizsmában. Olyan édes, hogy hozzá képest Mága Zoltán életműve egy másnaposan elkövetett Joy Division/Bauhaus jam session. Állítólag Afrikában és a Karib-tenger környékén népszerű (informatív, kétsoros wiki-cikk, köszi), mintha Afrika nem egy büdös nagy kontinens lenne, hanem mondjuk egy kisváros. Na mindegy. Az összetétele nem túl trükkös, maláta, cukor, víz, karamell a színe kedvéért, illetve komló. Vagyis ez egy sör. Csak ezt a literenkénti fél kiló cukrot illett volna elébb az élesztőgombácskákkal felzabáltatni, és máris jobban állnánk, és vidámabban. Hogy a komlót milyen formában teszik hozzá, azt elképzelni sem bírom, mert nem sok keserűség van benne. Nemzethalált vizionálóknak kötelezővé tenném. Édessége folytán önmagában gyakorlatilag fogyaszthatatlan, de sok jéggel és citrommal, vagy lime-mal jó hűsítő lehet belőle. Ez legalább ellenőrizhető, természetes alapanyagokból van. Hivatalosan. Koktélokba sem lehet rossz, ha kellő mennyiségű citrussal, és/vagy esetleg mentával ellensúlyozzuk ezt a malátás brutalitást. Mondjuk mojito-ba a cukorszirup helyett (kell bele, ugye?). Elvégre ez az. Barnában. Mint nagyapám teája.

Kofola - a tóték kólája

Ezt hajtom egy ideje, voltam tavaly egy pincefesztiválon Szlovákiában Gabiéknál, szuper volt, de valahogy nem mertem odamenni a pulthoz Kofolát kérni, ne kérdezzétek, miért. Meg hát minek ittam volna olyat jó helyi borok mellett, idén is lesz, menjetek oda.

Mikor megvolt a fenti két ital, meg a poszt ötlete, feldobtam a fácsén, hogy ugyan mondanák már meg a műveltek, hol lehet kapni. Végül blogtárs Tomi adott egy fél jubileumi üveggel. A Kofola egyébiránt állítólag a kávépörkölés melléktermékeként keletkező fölös koffeinmennyiség hasznosítására lett kitalálva, és odahaza a csehszlovák utódállamokban kultstátusznak örvend. Sőt, az eladási adatok alapján a nagy cukrosvízcégek nagy cukrosvizeit szorongatja, mi több, volt már olyan év, amikor többet adtak el belőle, mint Pepsiből. Hogy most hogy van, azt nem tudom.

Enyhén karvalyorrú felnőtt tartalom az üdítőipar szolgálatában

Kólaízű gumicukorból készült kivonat. Nem tudom, hogy ezt a hatást egészen pontosan hogyan érik el, de azt elképzeltem, hogy tömegével megy be a gyárba a Haribo Happy Cola, az egyik legveszélyesebb versenyző az önkéntes egészségkárosítás piacán (zseniális termék, imádom), kendős asszonyok fogkefével nyüstölik a picurka kólásüveg-formákról a fényesítésre szánt méh- és karnaubaviaszt, a jobb sorsra érdemes üvegcsék egy elképesztő nagy acéltartályban karamell, víz, cukor és citromsav agresszív keverékévé lényegülnek át.

Egyébként a háromból ezt ajánlom leginkább, ez tényleg jóízű, savanykás és karamellás, egy kis kanalas ebbe is jutott, de ezt bírnám inni sűrűn is. Északi szomszédaink csapolják is, állítólag úgy jobb. Koffeintartalma elég magas, tehát vigyázat. Viszont ebben nincs olyan kiugró komponens, amit hülye hasonlatokkal volnék képes csesztetni, igaz, most, hogy a végét kortyolgatom, már meglehetősen meg is van fáradva, szénsav nyista, de az íze jó. Tehát aki életmódszerűen issza ezeket a buborékos löttyöket, néha beiktathatja a változatosság mián. Van belőle bez cukru verzió, azzal belibegni egy spinning- vagy zumbaórára az Astoriánál nagy érzés lehet, Eduard Beneš csontkezeit  recsegve dörzsöli egymásnak a sírban, Ján Slota pedig odafönn tercel reá: basszátok meg, csak összejött.

A fentieket a tisztelt olvasók saját felelősségükre próbálhatják ki otthonukban.

A bejegyzés trackback címe:

https://garum.blog.hu/api/trackback/id/tr902964729

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Otm Shank 2011.06.14. 09:19:02

Azt bezzeg kifelejtetted a Cocktával kapcsolatban, hogy 1. először nem is akartad megkóstolni (az állítólagos édesítőszer miatt), csak nekem vetted, mert szeretek veszélyesen élni és újfajta löttyöket kipróbálni (ezzel nem vagy egyedül, 2. annyira szar az íze, hogy alig bírtam egy decit meginni belőle, te meg elkérted a poszthoz.

Szóval drága barátaim, ne igyatok Cocktát, akármit is ír Borzas, mert a Cockta szar. Kanalas Sumetrolim (az említett barna orvosság) erőteljesen csökkentett minőségben, markánsan keserű utóízzel. Még most is kiráz tőle a hideg, ha rá gondolok.

borzash · http://frozensteak.bandcamp.com 2011.06.14. 09:46:39

na, ja, de a burekes asszony tévedett, nincs benne édesítő. és a szagtól elvonatkoztatva (belátom, nem könnyű) kifejezetten jó. különösen a gyümölcskocsonya-utóíz.

Otm Shank 2011.06.14. 14:07:46

@borzash: szerintem nincs gyümölcskocsonya-utóíze, vagy én még nem ettem olyan gyümölcskocsonyát, amilyen íze van.

Kovacz Lojzi 2019.10.26. 10:28:12

Halkan jegyzem meg, hogy a Kofola még véletlenül sem cola. A hasonlóság nagyjából abban kimerül, hogy mindkettő az üdítőital kategóriába sorolható.

borzash · http://frozensteak.bandcamp.com 2019.10.26. 11:26:36

@Kovacz Lojzi: nyilván nem, de egy piacon/páyán játszanak. Azóta is nagyon bírom, sokkal jobb a kólánál.
süti beállítások módosítása