Buhera barbecue

2015.05.11. 21:05

Szerző: borzash


bbq2.jpg

Apám nyugodt, józan, gyakorlatias figura. Időnként viszont kitör belőle az impulzív vásárló, vagy valami ilyesmi. Inkább csak ilyesmi, mert pl. hónapok óta keres használt cukrászati keverőgépet kenyér dagasztásához, hogy ne legyen nagyanyámra utalva (az pékeknek való ipari túl nagy, a sima konyhai túl kicsi), ez azért nem túl impulzív. Vásárolt nemrég egy szétszedhető budit, ami három oldalfalból, egy tetőből és egy ajtóból áll, és a becsületes neve mobil füstölő, a szomszédé volt, vagyis mostantól ha ő használni akarja, majd neki kell kölcsönkérnie. Kiváló pisztrángot füstöltünk benne nemrég, meg szalonnát.

Így tett szert nemrég egy üstházra is, arra a példányra, amit a télen lezajlott, egyébként prímán sikerült nászuram-nászasszonyommal összehozó light disznótor alkalmából kért kölcsön.

Azért light, mert nem mi böktük meg a jószágot, perzselve, megpucolva, kibelezve érkezett, előbb egy rocska vérért arra fordultunk, már a disznós porta felé, a reggelihez külön, szóval így. Volt vele így is dolog. Elég.

Szóval az üstház, ami - városi olvasóink kedvéért, meg egyébként is - egy lábakon álló, kéménnyel ellátott vashordóféle, amibe egy bazi nagy, ötven vagy nemtom hány literes üstöt lehet beleállítani, majd a hordó gyomrában tüzet lehet rakni, amit így nem fúj el a szél. Hurrá. Alulról rács van benne, hogy oxigént is kapjun.

Meg van a Nyárspolgár blog; ők brutálisan jól kinéző hatalmas húscafatokat sütnek-füstölnek mindenféle irtózatos acélmonstrumokban nagy elánnal és elhivatottsággal, a felkészültségről nem is beszélve. Meg vagyok én, aki nem annyira sokkal ezelőttig azt hittem, hogy a barbecue az a grillezés, illetve vice versa. Vica verza, magyarul, egyébként.

De nem grillezés ez, nem. A barbecue lényege a zárt térben, füstben, hosszan, nem túl magas hőfokon való sütés, míg a grillezés ugye seperc alatt megvan. Ehhez képest a parázzsal kell baszkódni félórát. 

Na a BBQ-nál nem félórát kell baszkódni, hanem mondjuk alsó hangon ötöt. Nyilván az alapanyagtól függően.

Ja meg van a feleségem, aki imádja, hogy ideiglenesen és csúnyán, de nagyjából használhatóan meg tudok oldani dolgokat dróttal és szigetelőszalaggal. MacGyvernek hív néha. Mindjárt kiderül, mi ennek a jelentősége.

Node vissza a Jutka nénitől ügyezett üstházhoz, ami most már apámék kisebbik garázsának lakója. Biciklik laknak ott főleg még, meg motor, meg levetett hívógép, meg műhely, meg korábban patkány. Fogtam az üstházat, kicűgöltem az udvarra, kerítettem egy pár évtizednyi korú, három darabból összerakható drótalkotmányt, ami a padláson veri a mellyét amióta eszemet tudom - korábban egy mini grillező lába volt, ami kb. egy nagyobb, magasfalú tepsinek felelt meg, de az már nincs meg - beleállítottam az üstházba, hogy na belefér-e. Belefért. Raktam az üstház aljának egyik oldalára két téglát, arra egy csúf vasedényt, amibe víz került, hogy a készülő hús gőzben is készüljön, a másik oldalán meg izzítottam a faszenet.

Vettünk anyámmal közös erővel egy csinos darab oldalast, meg egy kisebbet, mert a nagy nem volt elég nagy. Másfél-két kiló körüli darab volt, mondjuk anyám gyanakvással szemlélte az egész vállalkozást (látta a gyerekkoromban készült csokoládés rántottát meg a currys pulykát, amit a kutyánk is csak kikerülni volt hajlandó, elég messziről), de az oldalast azért nehéz elrontani, így belement.

Az van viszont, hogy a BBQ az egy művészet. Vannak rendes fedettpályás bajnokai, mint Hrabal az írásnak, meg Paganini a keresztrejtvényfejtésnek. Irodalma van, kérem. Szárazpác, ilyen keverék-olyan keverék, bedörzsölés, állni hagyás, hetekig pácolás, kisebb léptékű háborúk és nagyobb léptékű kocsmai verekedések egy-egy recept vitatott pontjai alapján, szakadéknyi törésvonalak az USA egyes déli államai között, miegyéb. Ehhez képest én úgy láttam hozzá, ahogy sajnos elég sok minden esetében, ész nélkül. Mivel eleve úgy mentem haza apámékhoz, hogy na vagy sikerül beállítani azt a rút drótlábrendszert az üstházba, vagy sem, sütnivalóval nem készültem előre. De belefért, ezért gyorsan kellett a sütnivaló, úgyhogy nem volt napokig pácolás. Ezt most nem is írom le receptszerűen, rendes mennyiségekkel, mert ostobaság volna utánam csinálni.

Fogtam barnacukrot, aprított fokhagymát, sót-borsot, egy tasak curry-t (római köményt akartam, de azt nem lehet odahaza kapni, ez esett hozzá legközelebb a kínálatból), ezekkel durván bedörzsöltem az oldalast délelőtt tíz körül, szóval pácolásra maradt kb. három óra. Aztán kerítettem ketchupot, komolyan, úgy emlékeztem h ketchup volt, de csak sima olasz paradicsompüré, mustárt, mézet, 100%-os almalevet, erőspaprikát, ezeket nagyjából találomra összekutyultam, és egy pár gerezd apróra vágott, olívaolajon épphogy megfuttatott fokhagymára öntöttem és kicsit forraltam. Só, bors, persze. Ezt kineveztem szósznak. Egyrészt azért, hogy sülés közben kenegessem, és a moslék mód cukros bolti ketchup meg a méz jól rásüljön, másrészt ha rossz lesz a végeredmény, legalább valamivel el lehet nyomni. És mindez gyorsan kellett, az otthon található ebből-abból.

Időközben a szén szépen parázslani kezdett, fogtam egy valahonnan való grillrácsot (találtam a pecuban), vasfűrésszel leoperáltam róla egy háromcentis szakaszt, hogy beleférjen az üstházba, és davaj. A három órányi szárazpác után ment a hús a füst és gőz közé.

A BBQ amellett, hogy művészet, fegyelmet is igényel. Nagyjából állandó hőmérsékletet kell ugyanis fenntartani marha sokáig. Esetemben összesen hat óráig kellett volna, de én közben egy kicsit aludtam, meg voltam temetőben, meg virágért, meg nagyanyámnál, szóval nem készült éppen egyenletesen az étel. Mondhatni elaludt alatta a parázs ennyihányszor, meg szenet is újra kellett venni, nem volt elég egy zsák. No persze legalább túl magasra nem ment a hőmérséklet, az többet ártott volna. A faszénre időnként szórtam egy-egy gombóc akácfűrészport, mifelénk azzal szokás füstölni, és volt is kéznél. Ezzel sokat lehet variálni állítólag, mármint hogy milyen fát rak az ember rá a füst végett. Gyümölcsfák, ilyesmi.

Itt látszik, hogyan is történt az ügy. bbq1.jpg

Szóval sült az istenadta vagy hat órán át változó intenzitással, én lelkesen kenegettem a szósznak hívott trutymákkal, és a végén - nyilván kitaláltátok, mert különben mit híresztelném - jó lett.

Jó bizony, nagyon jó. Olyan lett, mint a filmeken. Fényes, roppanós, mélyvörös színű máz, omlós lett, de nem széteső (nem járt ki belőle a csont), a cukros pác és szósz nagyon jól rásült, nagyon fasza lett, na. Nem mintha tudnám, hogyan kell ennek kinéznie, vagy milyen ízének kellene lenni, dehogy tudom, sosem ettem ilyet. Jártam az Őrház nevű BBQ-s helyen, de csak hamburgerük volt (közepes). Az oldalas megint bizonyított. Csinálok még, legközelebb egy kicsit jobban odafigyelve. Meg felkészülve.

Ja, és ami fura: a fent leírt, nagyon barbár kényelmi szósz finom volt.

Az asztalon. Körülötte metszett pálinkáspohár, és a nem reprezentatív kutatásaim alapján Magyarországon legelterjedtebb terítő figyelhető meg. 

bbq3.jpg

 

Beszarás, nem írtam semmit ide egy éve meg egy hónapja. Na!

A bejegyzés trackback címe:

https://garum.blog.hu/api/trackback/id/tr507450882

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

rainy_day_coffee 2015.05.12. 06:31:19

Isten vagy, nincs ezen mit szepiteni.
Szeretem az oszinte eteleket.

T5H 2015.05.12. 06:46:42

Az eltartott kisujjú bbq sznoboknak mondanám, hogy smoke ring es' vót, de még jó íze is.

bobbafet 2015.05.12. 19:55:13

Odabasz a kamadónak meg a töltényszmókernek, hatvanhat hőmérővel.
süti beállítások módosítása