Lyon, Lyon, Lyon. Minek kellene erről eszembe jutnia? Jó konyha, takácsok, géprombolás, null-négy a Puskásban.

Az apropó persze szomorú, a Debrecent csúnyán lerendezte a jórészt a volt francia gyarmatokról importált gárda. Más kérdés, hogy az alant látható recepthez ennek nincs köze. Igazából halat akartam venni a Csarnokban, amikor a meccs napján hazafelé tartva beugrottam oda. A halak eléggé kiábrándítóan festettek, pedig talán pont kedden hoznak frisset a standokhoz. Ezért aztán vettem egy szép darab borjúmájat, olcsóér, hó vége van. Hagymám volt otthon. Valamikor régen mintha édesanyám csinált volna valami ilyesmit, gondoltam kipróbálom.

A lyoni máj gyakorlatilag hagymás rostélyos májból. Olyan egy centi vastag szép szeleteket hasítunk belőle (előtte szokták pár órát - esetleg fokhagymás - tejben úsztatni, akik nagyon ráérnek), jól megborsozzuk, lisztbe forgatjuk, lerázzuk, és egy pár deka vajon hirtelen megsütjük (max. egy-két perc oldalanként - ne szárítsuk ki, de a felszíne jól piruljon meg, attól lesz íze). A tányéron sózzuk, a tetejére lisztbe forgatott, majd bő olajban megsütött hagymát halmozunk, köretnek adhatunk hozzá például tepsis burgonyát. Ezzúttal citrom nélkül.

Nem akartam erről posztot írni, mert ahhoz túl snassznak tűnt, ezért nem is fényképeztem, de amikor nagy hirtelen elfogyasztottam, elég komoly élmény ért, tehát gondoltam leírom fénykép nélkül. Egy villámposztot megér. Rendeset úgysem tudnék írni, mert Lyonról semmi nem jut eszembe a hülye takácsokon kívül, azok meg a gimis történelemkönyvben is csak apróbetűt kaptak. Sütöttek volna inkább májat, adta protokomcsi banda.

Próbáljátok ki.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.