Sült géb.

2017.12.28. 09:14

Szerző: borzash

 

gebfeje.jpg

Említettem már, hogy elkezdtem horgászni?

Valójában újrakezdtem. Gyerekkoromban már volt egy viszonylag rövid, de annál eredménytelenebb horgászkorszakom. Egy évig még engedélyem is volt, amivel egy büdös halat nem bírtam fogni.

Egyet sem, tényleg. Nemigen csináltam mindent pont úgy, ahogy kell, vagy szokás, vagy célszerű. Merthogy a cél a halfogás lett volna, de az pont elmaradt.

Nem tudom mi ütött belém, mindenesetre pár éve újrakezdtem. Tavaly volt először rendes éves horgászjegyem, eddig volt kétszer ilyen kis háromhónapos turistahorgászjegy, nagy találmány egyébként, online meg lehet szerezni egy butított vizsgával. De csak három hónapos. Mondjuk aki csak nyáron akar pecázni, és csak egy bottal (mert csak annyival lehet) annak az is jó. Nekem nem volt jó, én egész évben bálnákat akartam fogni.

Eddig ez nem jött össze, persze, általában nem nagyon fogok semmit. Volt egy három és feles balinom, amire csak néztem, hogy mit akar tőlem, egy ijesztően nagy jász, egy csinos csuka, meg pár kiló keszeg meg paduc innen-onnan, a bálnák váratnak magukra egyelőre.

Ami miatt ezt a posztot írom, az a világ legidegesítőbb halainak, a Duna törpeharcsáinak, a több, moslékabbnál moslékabb fajt alkotó gébféléknek a családja. Azon belül főleg a kerekfejű géb érdemelte ki utálatomat. Ezek a falánk kis szarok mindent megesznek, akkora szájuk van, hogy a márnára, keszegre, paducra, effélékre csalizott nem túl nagy horgot vígan bekapják, és nyüzsögnek a Duna fenekén valósággal.

És idegenhonosak, mi több, invazívak. Migráncsok. A Dunán araszoltak az utóbbi évek-évtizedekben szépen lassan felfelé, mostanra mindenütt ott vannak, ahol az ember pecázni szeretne.

Amikor volt az a nem olyan régi vasárnap, amikor a népek alkotmányos jogukkal élve a "nem" mellé biggyesztett ikszekkel büntették a háborútól meg a nyomortól menekülőket, én horgászni próbáltam. Természetesen az első bedobásnál rögtön jöttek a gébek, egy percet sem kellett várni. Nem volt időm a kettes számú botot felszerelni, mert rögtön jöttek, mint akinek nem mindegy. Azután azért persze felszereltem, majd pedig eltörtem, egy gonddal kevesebb. Sára nevetett, fogta a hasát (benne Erzsivel). Persze nem csak a bottörésen, hanem a gébek miatti szentségelésen. Áttelepülni máshova lusta voltam, macerás, meg ezek a kis kopoltyús pondrók úgyis ott vannak a Duna fenekének minden négyzetcentijén, meg botom is csak egy, szóval maradtam, Sára tovább nevetett, fogta a hasát (benne Erzsivel), én meg tovább szentségeltem, majd kitaláltam, hogy kihozom a lehető legtöbbet ebből. Posztot írok szegény tetszhalott blogunkba a sült gébről.

Amint mondtam, migráns. Odahaza, az Azovi- meg a Fekete tengeren, meg efféle helyeken nagyobbra nő, mint nálunk, persze ott is csak egy kis macskaszar, de nagyobb (az oroszoknál a macskák is nagyobbak, következésképp...). Ott gazdasági jelentősége is van, halásszák és eszik az oroszok, ukránok. Az Arbatban konkrétan lehet kapni szárítva, csak mondom, ha valakinek volna gusztusa hozzá. Mindenesetre bizonyára nem mérgező, gondoltam magamban, leszámítva persze a fenékről összeszedett higanyt és hasonlókat.

Szóval fogtam egy sárga flexibilis vödröt, telimertem szép Dunánk vizével, és a fél-egy percenként érkező kis ganék közül a méreteseket oda hajítottam. Méretes alatt a 8-10 centiseket értem, ami ezt nem érte el, arra egy fokkal szomorúbb sors várt. Amikor lett elég, meg elegem lett, abbahagytam, Sára közben a kocsi hátradöntött ülésén pihentette a hasát (benne Erzsivel), én fejezgettem, belezgettem, szentségelgettem még (miszerint fékomadta), aztán elmentünk Kristófékhoz bélszínt enni. Nem árt, ha az embernek sok évnyi vegetariánizmusból gyógyult megtért, tehetős középvezető barátai vannak, akikben akad némi neofita túlbuzgóság.

gebek.jpg

     Előre a sárga vödörben

 

A recept igazából tök érdektelen, meg kell sózni, lisztbe forgatni, bő olajban megsütni. Elég visszataszító, paslaszájú kis férgek ezek, érdemes lefejezni őket sülés előtt. Jó ízük van, mérettől függően gerinccel vagy anékül fogyaszthatóak. Sajnos a horgászatuk egyáltalán nem élvezetes, a tisztítás meg a törpeharcsával való pampucoláshoz mérhetően idegesítő faszkodás, senkinek nem ajánlom. De a maximumot ebből az áldatlan helyzetből akárhogy is forgatom, így lehet kihozni. Szegény Duna gébfertőzött, tisztítsuk meg a kártevőktől.

Egyetek gébet.

Bámilyen hülye meg tudja fogni, mint a mellékelt ábra mutatja, szerintem ha a halőr, akiről egyébként meggyőződésem, hogy nem létezik, elkap, hogy mit csinálsz, és teljes faarccal ki tudod jelenteni, hogy gébet fogni jöttél, még az előzőleg másoktól elkobzott horgászbotokat is odaadja.

Aztán persze beleért a kezem az ágyam mellett tartott, Magyarország formájú bilibe. Természetesen megbüntet, és a gébeidet is elkobozza, a cájggal együtt.

Gébjgeidet?

Igazából mindegy.

A bejegyzés trackback címe:

https://garum.blog.hu/api/trackback/id/tr4311799855

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zoli8181 2017.12.30. 14:30:10

Ez tetszett!Én fej nélkül b@szom őket vissza(bízva benne, hogy valami értelmes hal megeszi), de lehet kipróbálok egy adagot sütve is.

borzash · http://frozensteak.bandcamp.com 2017.12.31. 14:51:40

@Zoli8181: én általában némi földhözvágás utána macskákra meg rókákra bízom őket. a vízben csak a kispajtásaikat táplálnák...
süti beállítások módosítása